Egypercesek - 3.rész
Hallottad a madarat énekelni?
A hindu India csodálatos képet formált Isten és a teremtés kapcsolatának szemléltetésére. Isten "táncolja" a teremtést. Ő a Táncos, a termtés az Isten tánca. A tánc különbözik a táncostól, de mégsem létezik a táncostól függetlenül. Bármennyire is tetszik neked, mégsem viheted haza egy dobozban. Abban a pillanatban hogy a táncos megáll, a tánc megszűnik létezni.
Isten keresése közben az ember túl sokat gondolkodik, túl sokat reflektál, és túl sokat beszél. Még akkor is, amikor ezt a táncot nézi, amit teremtésnek nevezünk, akkor is egész idő alatt gondolkodik, beszél, (magához vagy másokhoz), reflektál, elemez és filozofál. Szavak, szavak, szavak, és zaj , zaj, meg zaj.
Maradj csendben és nézd a táncot! Csak nézz: egy csillag, egy virág, egy hervadó levél, egy madár, kő....A tánc bármelyik töredéke megteszi. Nézz! Hallgass! Tapints! Ízlelj! És akkor remélhetőleg, hamarosan megpillantod Őt - magát a Táncost.
A tanítvány állandóan így panaszkodott zen mesterének:
- Eltitkolod előlem a Zen végső titkát.
És nem volt hajlandó elhinni, amikor mestere az ellenkezőjét állította.
Egyszer a Mester tanítványát elvitte sétálni a dombok közé. Miközben ballagtak, egy madarat hallottak énekelni.
- Hallottad azt a madart énekelni? - kérdeze a Mester.
- Igen. - válaszolta a tanítvány.
- Akkor mostmár tudod, hogy semmit sem titkoltam el előled.
- Igen, most már tudom - mondta a tanítvány.
Ha valóban hallottad a madarat dalolni, ha valóban láttad a fát....akkor tudnád - szavakon és fogalmakon túl.
Mi az? Mit mondtál? Hogy tucatnyi madarat hallottál dalolni, és hogy százával láttál fákat? Ugyan már. Valóban a fát láttad, vagy csak a cimkét? Ha egy fára nézel, és csak egy fát látsz, akkor valójában nem a fát láttad. Ha rápillantasz egy fára, és egy csodát látsz - akkor, akkor végre a fát láttad! Megtelt-e már valaha is a szíved a szavakkal ki nem fejezhető csodálkozással, amikor a madár dalát hallotad?
Fát vágok!
Amikor a zen mester elnyerte e a Megvilágosodást, ünneplésként a következő sorokat írta le:
Ó ez valóságos csoda:
Fát vágok!
Vizet húzok a kútból!
A legtöbb ember számára semmiféle csoda nincs az ilyen hétköznapi cselekedetekben, mint a favágás, vagy a kútból való vízmerítés. A megvilágosodás után valójában semmi nem változik. Minden ugyanaz marad. Csak a szíved telik meg csodálkozással. A fa továbbra is fa; az emberek továbbra is ugyanolyanok, mint korábban voltak; és te sem változtál, az élet pedig változatlanul megy tovább. Továbbra is levert hangulatú lehetsz vagy kiegyensúlyozott, bölcs vagy bolond, mint korábban. De lesz egy nagy különbség: ezeket a dolgokat mind más szemmel fogod nézni. Sokkal függetlenebb leszel. A szíved pedig tele lesz csodával.
Ez a kontempláció* lényege: a csodálkozás érzése.
A kontempláció abban különbözik az extázistól, hogy az extázis visszahúzódáshoz vezet. A megvilágosult kontempláció továbbra is vágja a fát, és húzza a vizet a kútból. A kontempláció a szépség észlelésétől is különbözik, amennyiben a szépség (egy festmény vagy naplemente) esztétikai örömöt ad, míg a kontempláció csodálkozást vált ki - függetlenül attól, hogy éppen mire figyel az ember: naplementére vagy egy kőre.
Ez a gyermekek kiváltsága. A gyermek igen gyakran csodálkozik. Ezért mozog olyan otthonosan a Mennyek Országában.
---------------------------------------------------------------------------------------
* kontempláció:
A kontempláció jelentése szemlélődés, befelé figyelés, lecsendesedést célzó elmélkedés.
A kontempláció a végtelen, örök Abszolúttal, a Végső Valósággal való tudatos egységünket jelenti, ahol az intuíció csatornái nyitottá válnak. Itt a Teremtő és a teremtmény, a szerető és a szeretett, a tudó és a tudott egységet alkotnak.
